A hulladék nem tűnik el magától
A XXI. század egyik legnagyobb környezeti kihívása az, hogy mit kezdünk azzal az anyagmennyiséggel, amelyet társadalomként nap mint nap megtermelünk. A hulladék nem szublimál el, nem lesz „nemlétező” attól, hogy nem veszünk róla tudomást. A valódi kérdés az, hogy képesek vagyunk-e felelősen gazdálkodni vele: elkülöníteni azt, ami valóban szemét, attól, ami megfelelő kezeléssel újra hasznosítható, és visszavezethető a gazdasági vagy a környezeti körforgásba. Ez a fenntartható hulladékgazdálkodás lényege, és ez adja a Cica-homok bánya rekultivációs programjának tágabb szakmai keretét is.
Egy felhagyott bánya nem végállapot
A Cica-homok bánya mai állapota nem természetes tájképi adottság, hanem egy korábbi bányászati korszak következménye. A területen évtizedeken át folyt külszíni barnakőszén-bányászat, amelynek eredményeként egy nagyméretű, mélyen fekvő bányagödör maradt vissza. A szénkitermelés végül megszűnt, de a tájseb megmaradt: a felszínforma átalakult, a természetes talajrétegek megbomlottak, és a terület vízgazdálkodási viszonyai is jelentősen megváltoztak. A bányatér hosszú időn keresztül csapadékvíz-gyűjtőként működött, ezzel pedig elvonta a vízutánpótlást a közeli Szépvíz-ér térségétől, amelynek természetes vizes élőhelyei károsodtak.
Éppen ezért a kérdés nem az, hogy történjen-e beavatkozás, hanem az, hogy a korábbi emberi beavatkozás után maradt területet helyreállítjuk-e felelősen. A projekt erre ad választ.
A projekt célja: helyreállítás, nem egyszerű tereprendezés
A Cica-homok bánya rekultivációs programja egyszerre műszaki, ökológiai és tájrehabilitációs program. Nem egyetlen problémát kezel, hanem egy összetett állapotot rendez.
A projekt célja:
- a korábbi bányatér műszaki rekultivációja és stabilizálása,
- a környék megváltozott vízháztartásának helyreállítása,
- a területen élő védett fajok megóvása, szükség esetén áttelepítéssel,
- valamint egy tájba illeszkedő, hosszú távon természetközeli élőhely kialakítása.
Ezért beszélünk tájsebgyógyításról: mert a cél nem pusztán az, hogy a bánya „eltűnjön a szem elől”, hanem az, hogy a helyén egy rendezett, stabil, ökológiailag működőképes terület jöjjön létre.
A felelős hulladékgazdálkodás itt kézzelfoghatóvá válik
A projekt egyik alapgondolata, hogy a megfelelően kezelt és minősített anyagoknak lehet értelmes, környezetileg indokolt felhasználása. A rekultivációhoz alkalmazott anyag nem funkció nélküli lerakás céljából kerül a területre, hanem helyreállítási szerepet tölt be: hozzájárul a bányatér feltöltéséhez, a felszín rendezéséhez és a későbbi biológiai rekultiváció alapjának megteremtéséhez. A felhasználás engedélyhez, minősítéshez és környezetvédelmi kontrollhoz kötött, a projekt pedig a hatályos környezetvédelmi és környezethasználati szabályok szerint zajlik.
Ebben az értelemben a Cica-homok bánya rekultivációja nemcsak tájrendezési feladat, hanem a körforgásos gazdaság gyakorlati példája is: az újrahasznosítható anyagok nem egy végleges lerakóba kerülnek, hanem egy korábban károsodott terület helyreállítását szolgálják.
Természetvédelmi program is egyben
A rekultiváció helyszíne természetvédelmi szempontból érzékeny térségben található, ezért a program tervezése és megvalósítása során a természetvédelmi szempontok nem kiegészítő elemek, hanem a projekt szerves részei. A területen védett és fokozottan védett fajok fordulnak elő, ezek felmérése és szükség szerinti áttelepítése a munkálatok megkezdése előtt és közben is kiemelt feladat. A természetvédelmi tervezés a Duna-Ipoly Nemzeti Park szakembereivel egyeztetve történt, és a Natura 2000 hatásbecslés alapján a programnak nincs olyan hatása, amely kompenzációs intézkedést indokolna. A cél a jelenleginél kedvezőbb természetvédelmi állapot elérése.
Milyen táj jön létre a végén?
A projekt végállapota nem ipari terület és nem faanyagtermelő ültetvény. Az erdészeti és természetvédelmi célkitűzések alapján egy vegyes borítottságú, mozaikos szerkezetű, fás-bokros foltokkal tarkított élőhely kialakítása a cél, amely a térség adottságaihoz illeszkedik, és hosszú távon növeli a biodiverzitást. A feltöltött terület mintegy felét fásszárú növényzet borítja majd, miközben a változatos záródású növényzet, az erdőszegélyekhez hasonló mikroélőhelyek és a nyitottabb felszínek együtt kedvezőbb feltételeket teremtenek számos növény- és állatfaj számára.
Ez a végállapot nem visszatérés egy idealizált múltba, hanem egy felelős, a mai természeti és klímaalkalmazkodási szempontokat is figyelembe vevő helyreállítás. Olyan terület jön létre, amely jobban kapcsolódik a környező tájhoz, ellenállóbb, és ökológiai szempontból gazdagabb lehet a jelenlegi állapotnál.
A projekt lényege röviden
A Cica-homok bánya rekultivációs programja egy korábbi ipari tájseb felelős, ellenőrzött és hosszú távra szóló helyreállítása: úgy, hogy közben a fenntartható hulladékgazdálkodás, a vízháztartás helyreállítása, a természetvédelem és a tájba illeszkedő jövőbeli hasznosulás egyszerre érvényesüljön.
